Mivel a high-major konferenciák továbbra is a 20 meccses bajnoki menetrendek felé mozdulnak el, a nyomás a közepes/alacsony szintű csapatokon van, hogy kreatívak legyenek az időbeosztásukkal kapcsolatban. A minőségi győzelmek gyakran diktálják az NCAA Tournament kiválasztási folyamatát, és a high-major programoknak egyszerűen több lehetőségük van, ami versenylehetőséget jelent.
Ahelyett, hogy stagnálnának, a kisebb programoknak az a feladatuk, hogy minél több minőségi győzelmi lehetőséggel pakolják meg a menetrendjüket, hogy versenyben maradjanak. Mivel azonban a nagy csapatok általában két konferencián kívüli mérkőzést két konferencia mérkőzéssel helyettesítenek, ez csökkenti a minőségi győzelmi lehetőségek számát a közepes/alacsonyabb csapatok számára.
A 2018-19-es férfi kosárlabda-szezon adatait felhasználva jobban megérthetjük, hogy honnan származnak ezek a nagyon áhított minőségi győzelmi lehetőségek.
Az alábbi táblázat a magasan jegyzett csapatok, valamint a közepes/alacsonyan jegyzett csapatok számára a 2018-19-es szezonban a megadott csapatlap kvadránsok (az I a legerősebb, a IV a leggyengébb) alá eső mérkőzések százalékos arányát mutatja. E feladat kedvéért az ACC, a Big Ten, a Big XII, a Big East, a Pac-12 és a SEC csapatai tartoznak a high-majorok közé.
Az adatok azt mutatják, hogy a high-major konferenciák mérkőzései és a közép/alacsony-major konferenciák mérkőzései között kirívó egyensúlyhiány van a menetrend erősségében.
Az elmúlt szezonban a high-major csapatok 47,9 százaléka játszott konferenciameccset a Quadrant-I-ben. A mid/low-major csapatok esetében azonban ez az arány mindössze 6,4 százalék. Közel ötször nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy high-major konferencia-meccs vagy Quadrant-I vagy Quadrant-II eredmény lesz, mint egy mid/low-major konferencia-meccsnek.
A mid/low-major csapatoknak sokkal több Quadrant-III és Quadrant-IV meccsük is van. Ezek az összecsapások a közepes/alacsony szintű csapatok összes konferenciameccsének több mint 80 százalékát teszik ki, de a magas szintű csapatok összes konferenciameccsének csak 20,1 százalékát.
A konferencián kívüli beosztás azonban kiegyensúlyozottabb a magas szintű csapatok és a közepes/alacsony szintű csapatok között, mint a konferencia beosztás. A Quadrant-I és Quadrant-II mérkőzések teszik ki a high-major csapatok összes konferencián kívüli mérkőzésének 38,5 százalékát, és a mid/low-major csapatok összes konferencián kívüli mérkőzésének 31,2 százalékát. Emellett a Quadrant-IV mérkőzések a nagy csapatok összes konferencián kívüli mérkőzésének 41,6 százalékát teszik ki, míg a közepes/alacsony szintű csapatok összes konferencián kívüli mérkőzésének 43,2 százalékát.
A konferencián kívüli meccsek erősségének viszonylagos egyensúlya és a konferencia-meccsek erősségének kiegyensúlyozatlansága tovább ösztönzi a nagy konferenciákat arra, hogy minél több bajnoki mérkőzést játsszanak. Az NCAA-tornán szereplő csapatok kiválasztását nagymértékben a minőségi győzelmek és az összesített vereségek határozzák meg, ami megmagyarázza, hogy az ütemezés miért olyan fontos összetevője egy csapat szezonjának.
A Quadrant-I és Quadrant-II győzelmek teljes száma és az összes vereség szorosan korrelál az at-large csapatok kiválasztásával és a csapatok helyezésével.
Az alábbiakban egy lineáris regresszió látható, amelyet a 2019-es NCAA Tournament at-large helyek előrejelzésére használtak, csak a Quadrant-I és Quadrant-II győzelmek összeadásával és a vereségek teljes számával.
Mivel csak két mérőszámot használtak ebben a képletben, a .6415-ös R-négyzet érték alátámasztja azt az elképzelést, hogy a minőségi győzelmek és az összes vereség határozza meg az NCAA Tournament kiválasztási folyamatát. A Quadrant-I győzelmek, a Quadrant-II győzelmek és az összes vereség felhasználásával ez a regressziós képlet pontosan megjósolta volna a 2019-es NCAA-torna 36 at-large csapatából 29-et. A képlet azt is jelzi, hogy minden Quadrant-I vagy Quadrant-II győzelem körülbelül 5,7 százalékkal növeli a továbbjutás valószínűségét.
A minőségi győzelmek és az összesített vereségek nemcsak a továbbjutást jelzik, hanem még erősebb előrejelzői az NCAA-tornára való bejutásnak.
Az alábbiakban egy lineáris regressziót mutatunk be, amelyet a 2019-es NCAA-torna csapatok kiemelt sorainak előrejelzésére használtunk, kizárólag a Quadrant-I győzelmek, a Quadrant-II győzelmek és az összes vereségek számának felhasználásával.
A képlet R-négyzet értéke még erősebb, mint az at-large képleté, a korreláció értéke .8722. Ha csak a Quadrant-I győzelmeket, a Quadrant-II győzelmeket és az összes vereséget használnánk, akkor ez a regressziós képlet a 68 csapatból 46-ot helyesen, vagy a tényleges helyezésükhöz képest egy kiemelt soron belül helyesen jósolta volna meg. A képlet azt is jelzi, hogy minden Quadrant-I vagy Quadrant-II győzelem majdnem egy sor kétharmadával javítja egy csapat várható helyezését, míg minden vereség valamivel több mint egy sor harmadával rontja egy csapat várható helyezését.
A két regresszió eredményei sokatmondóak a bizottság gondolkodásmódjáról a csapatok értékelése során. Bár a kiválasztási folyamat sokkal többet foglal magában, mint a minőségi győzelmek és vereségek, ennek a két mérőszámnak nagy súlya van, ami megmutatja, hogy az ütemezés milyen fontos szerepet játszik a posztszezonban.
Mivel a magasan jegyzett csapatoknak több lehetőségük van a minőségi győzelmekre és kevesebb esélyük van a káros vereségekre, ezek a csapatok vannak előnyben, amikor az NCAA-tornára való jelentkezésről és a helyezésekről van szó. A konferencián kívüli minőségi meccsek további szűkülése a közepes/alacsony szintű csapatokat nehéz helyzetbe hozza. Azoknak a konferenciáknak, amelyek több tornajegyért versengenek, nincs más választásuk, mint átértékelni az ütemezési módszereiket, és megtalálni a módját annak, hogy maximalizálják a minőségi mérkőzések lehetőségeit.
Az at-large pályázatokért és a magasabb helyezésekért való versengéshez a közép-major konferenciáknak a minőségi győzelmi lehetőségek maximalizálására és a gyenge csapatokkal szembeni potenciális veszteségek korlátozására kell fordítaniuk a figyelmüket. Szinte minden vereség, amit egy mid-major csapat elszenved, károsabb, mint a high-major csapatoké, és a legtöbb minőségi győzelem is kevésbé hatásos a high-major csapatokhoz képest.
Ez egy rendkívül fontos időszak a mid-major konferenciák számára, hogy proaktívak maradjanak az ütemezési módszereikkel. Egy maroknyi közepes méretű konferencia vizsgálta meg a közelmúltbeli változásokat, mint például a WCC, amely a 18 mérkőzéses menetrendről 16 mérkőzéses konferenciatervre váltott, és egy teljesen átalakított konferenciabajnokság formátumot hozott létre, amely megvédi a liga legjobb csapatait.
Egy másik országbeli konferencia, a Conference USA 2018-ban egy innovatív ütemezési módszert mutatott be, amely a konferencia-menetrend első hét hete után a győzelem-vereség rekordoktól függ. A csapatokat három csoport egyikébe sorolják, és a konferencia-menetrend utolsó négy mérkőzését a csoportjukon kívüli csapatok ellen játsszák, hogy növeljék a menetrend erejét és a liga legjobb csapatainak minőségi győzelmeit.
A Mountain West kosárlabda médianapján e hónap elején Craig Thompson, a konferencia biztosa megvitatta annak lehetőségét, hogy az első közepes méretű ligaként 20 meccses liga-menetrendet vezessenek be. A lehetséges lépés nagyrészt annak köszönhető, hogy a Mountain West nem képes minőségi, konferencián kívüli mérkőzéseket szervezni.
A közép-konferenciák nem engedhetik meg maguknak, hogy stagnáljanak, és hagyják, hogy a versenytársaik előnyre tegyenek szert. Tökéletes megoldás nem lehetséges, de vannak lépések, amelyeket meg lehet tenni.
A korábbi ütemezési módszerek kombinációja a legjobb érdeke ezeknek a többes pályázatokért és magasabb helyezésekért küzdő közepes bajnokságoknak. Amint azt fentebb tárgyaltuk, egyetlen minőségi győzelem is jelentős hatással lehet a helyezésre és a továbbjutás valószínűségére.
A következő javaslat az ütemezési módszerek különböző aspektusait egyetlen innovatív módszerbe csomagolja, amely statisztikailag javíthatja a középmezőnybeli csapatok NCAA-tornára való esélyét és helyezését.
A javaslat, amely az Atlantic 10, Conference USA, Missouri Valley, Mountain West és West Coast konferenciát foglalja magában, a következőkből áll:
- A konferencia menetrendjének 18 mérkőzésről 16 mérkőzésre való csökkentése
- A Conference USA típusú rotációs ütemezési módszer bevezetése
- A konferencián kívüli hazai és hazai sorozat bevezetése a konferenciajátékok befejezése után
Az alábbi táblázatban látható, hogy honnan származik a 16 mérkőzés és hogyan igazodik a menetrend a szezon naptárához.
A négy mérkőzéses rotációs beosztási módszer a következőképpen épül fel:
- Az Atlantic 10 és a Conference USA (14 csapat) a jelenlegi Conference USA modellt fogja alkalmazni, ahol az 1-5. helyen álló csapatok egyszer játszanak egymással, a 6-10. helyezettek egyszer, a 11-14. helyezettek pedig egyszer játszanak két csapattal és kétszer egy csapattal.
- A Missouri Valley és a West Coast (10 csapat) esetében az első öt csapat egyszer játszik egymással, az utolsó öt csapat pedig egyszer játszik egymással.
- A Mountain West (11 csapat) esetében az első öt csapat egyszer játszik egymással, az utolsó hat csapat pedig az öt lehetséges ellenfél közül néggyel játszik.
A menetrend átalakításának utolsó része a konferencián kívüli ellenfelek közötti hazai és hazai sorozatot ír elő. Ennek a bevezetésnek az a célja, hogy két további minőségi győzelmi lehetőséget kínáljon, és olyan mérkőzések helyettesítését, amelyek a 18 mérkőzéses konferencia-időbeosztási formátumban valószínűleg kevés vagy semmilyen értéket nem nyújtottak volna.
A javaslat szerint a fenti öt konferencia első négy csapata egy-egy hazai és egy hazai sorozatot játszik az öt konferencia egy másik első négy csapatával. Ezt a két mérkőzést a konferenciák alapszakaszának befejezése utáni héten és a konferenciabajnokságok előtt játsszák le. A sorozatot az utazási távolságok figyelembevételével kell egyeztetni. Ezenkívül a legjobb négy csapatot választják ki a részvételre, mert átlagosan a csapatok NET-ranglistája meredeken csökken ezekből a konferenciákból a legjobb négy csapat után. Az első négy helyezett átlagos hároméves országos rangsora 72,2, míg az első négy helyen kívül eső csapatok átlagos országos rangsora 204,0.
Egy pár meccs lejátszása az öt felsorolt középszintű konferencia egyikének top négyes csapata ellen óriási előnyt jelent. Az elmúlt három szezon átlagos RPI/NET rangsorát használva két mérkőzés az öt konferencia egyikének véletlenszerű első négy helyezettje ellen az esetek 21,1 százalékában két Quadrant-I/Quadrant-II mérkőzést, 73,6 százalékában egy Quadrant-I/Quadrant-II mérkőzést, és mindössze 5,3 százalékában nulla Quadrant-I/Quadrant-II mérkőzést eredményez.
Íme, hogyan befolyásolja egy csapat at-large valószínűségét és a kiemeltek sorát a két Quadrant-I/Quadrant II mérkőzésen elért győzelem-vereség eredmények:
A 2018-19-es Nevadát használva a módszer tesztjeként, a Wolf Packnek négy Quadrant-I/Quadrant-II ellenfele és 14 Quadrant-III/Quadrant-IV ellenfele volt a 18 meccses konferencia-programja során. Ebben az új formátumban, a rotációs módszerrel és a véletlenszerű első négy helyezett elleni hazai és hazai sorozattal a Nevada az előrejelzések szerint 5,9 Quadrant-I/Quadrant-II ellenfelet és 12,1 Quadrant-III/Quadrant-IV ellenfelet kapott volna. Ennek eredményeként két további minőségi győzelem legalább egy sorral javíthatta volna Nevada helyezését, és kedvezőbb sorsolást eredményezett volna az NCAA-tornán.
Logisztikailag az átdolgozott beosztási módszer reális. Elvégzi a fő feladatot, a minőségi győzelmi lehetőségek növelését és a rossz vereségek esélyének minimalizálását, miközben megfelelően illeszkedik az ütemezési naptárba egy 11 hetes időszakban (beleértve a hazai és a hazai sorozatot is). Edzői szempontból a konferencia-játékok befejezése után játszott hazai és hazai sorozat biztosítja, hogy a csapatnak csak egy ellenfele legyen a következő héten, és a konferencia-bajnokság menetrendje már ismert legyen.
Az esélyek és a helyezések javításán túlmenően a szezon végi mérkőzések az ország legjobb középcsapatai között országos érdeklődést váltanának ki. Például, ha a Gonzaga a San Diego State-tel játszana egy hazai-és-haza sorozatban a konferenciabajnokság előtti héten, ami jelentős hatással lenne a helyezésekre, az országos radaron lenne. Valószínűleg sokkal nagyobb érdeklődést váltana ki, mint az, hogy ez a két csapat a saját konferenciájuk közepes vagy alacsony szintű csapataival játszik.
Függetlenül attól, hogy ezek a konferenciák mit döntenek, a tétlenség nem megoldás. Ahogy korábban említettük, a magasan jegyzett csapatok dominálnak márciusban, mert egyszerűen több lehetőségük van minőségi ellenfelek ellen, és ezek a minőségi győzelmek diktálják az NCAA Tournament kiválasztási folyamatát. A kutatáson alapuló, proaktív megközelítésnek a középmezőnyök újbóli felvirágoztatására irányuló programozásnak prioritást kellene jelentenie ezeknek a konferenciáknak, amelyek igyekeznek javítani nemzeti rangjukat.