Nem tudomásul veszem, hogy július 14-én kelt, július 14-én kelt leveledet, amely épp időben érkezett, hogy csillapítsa a barátságom és büszkeségem közötti heves konfliktust. Öt vagy hat levelet írtam neked, mióta eljöttél Philadelphiából, és többet is kellett volna írnom, ha megfelelően válaszolsz. De mint egy féltékeny szerelmes, amikor azt hittem, hogy nem veszel tudomást simogatásomról, gyengédségem megijedt, és hiúságom felbosszantott. Már majdnem elhatároztam, hogy többé nem árasztom el veled, és elutasítalak, mint egy állhatatlant és hálátlan –.2 De te most lefegyverezted haragomat, és egyetlen figyelmességeddel elsimítottad a vitát. Legalább egy nagy adag jóindulatot engedjen meg nekem.
Együtt érzek önnel déli világának kellemetlen kilátásaiban, annál is inkább, mivel a jelenlegi égszakadás és a hízelgő külsőségek ellenére a vihar hamarosan visszatérhet, és az országot nagyobb bajba sodorhatja, mint amit eddig tapasztalt. Nem vagyok benne biztos, hogy Clinton jelenlegi haderejének egy jelentős része az önök útjába kerülhet, hogy befejezze Georgia visszaszorítását és teljesebben birtokba vegye Dél-Karolinát. Az Arbuthnot vezette flotta körülbelül háromezer fős erősítést hozott neki. A brit ügyek Spanyolország csatlakozása miatt meglehetősen reménytelenné váltak, hacsak de⟨rives⟩ nem kap erőteljes segítséget korábbi barátaitól⟨ends⟩, amiről úgy véljük, hogy nem ez lesz a helyzet. A tárgyalás és nem a győzelem⟨st⟩ lesz ilyenkor a célja; a déli államok közül kettő vagy három megszerzése lenne az ellensúlya a szigetország és a déli államok elvesztésének, hitelt adna Európában, megkönnyítené a tiszteletreméltó békét vagy megszerezné azt.⟩ A hadműveleti terv, gondolom, ebben az esetben a következő lenne – kiüríteni Rhode Islandet, nyolcezer fős helyőrséget hagyni New York és függő területeinek védelmére, ötezer embert leváltani a Nyugat-Indiába, hogy segítsenek a megmaradt szigetek őrzésében, és akkor lesz ötezer emberük, akit délre küldhetnek. Teljes haderejük New Yorkban és Rhode Islanden jelenleg 18 és 19 000 fő között van. Ötezer katona, a most a szigeteken lévőkön kívül, gondolom, elegendő lenne a védekezéshez, és a flottájuk gyengébbsége miatt erre kell szorítkozniuk. Nyolc- vagy kilencezer ember, az erődítések segítségével, elég hatékonyan biztosítaná New Yorkot, és nem látok semmit, ami megakadályozhatná, hogy ötezer emberrel kiegészítve a már délre lévő erőket, legalább Georgia és Dél-Karolina teljes mértékben birtokba vegyék. New Yorkban már egy ideje azzal vannak elfoglalva, hogy a sziget legszűkebb részén az egyik folyótól a másikig megerősítsék az erődítményeket.
Az itt javasolt terv, talán velem együtt úgy gondolják, nem a legrosszabb, amit az ellenség a jelenlegi körülmények között elfogadhat. Jósága talán a legerősebb ok, ami ellene szól; de lehet, hogy egyszer jó útra tévednek, és nekünk résen kell lennünk.
Úgy gondolom, hogy az ön fekete terve3 lenne a legjobb erőforrás, amit az önök országának helyzete megenged. Kívánom a sikerét, de a reményeim nagyon gyengék. Az előítéletek és a magánérdekek túl erős ellenfelek lesznek a közszellemhez és a közjóhoz képest. Az Európában zajló kedvező események valószínűleg önök ellen fognak hatni. Az önök derűlátó politikusai azt fogják hinni, hogy a háború véget ért, és azt képzelik, hogy nincs más dolgunk, mint nyugodtan leülni és végignézni a brit hatalom pusztulását. Még az én fiatal Démoszthenészem élénk és meggyőző ékesszólása sem lesz képes felrázni honfitársait a volup⟨tuous⟩ tehetetlenség letargiájából, vagy feloldani az önérdek lenyűgöző káoszát, hogy a törvényhozók ⟨e⟩-⟨-⟩ és bölcsességével és a republikánusok n⟨természetes⟩ lelkesedésével lelkesítse őket! Minden ⟨hope⟩ ilyen jellegű remény, barátom, üres álom; minden ⟨meggyőzi önt arról, hogy Amerikában nincs erény – hogy a kereskedelem, amely ezen államok születését és nevelését irányította, ⟨felkészítette⟨ lakosait a láncra, és hogy az egyetlen állapot, amelyre őszintén vágynak, az, hogy az arany legyen.
Egy további ok csak most merül fel bennem⟨rs⟩ az ellenséggel szemben kialakított tervem mellett; ez a következő: az a fölény, amellyel az egyesített flotta a La Manche-csatornán fog rendelkezni, végtelenül megnehezíti, ha nem lehetetlenné teszi az ellenség számára, hogy flottáit és csapatait Nyugat-Indiában és ezen a kontinensen Európából származó utánpótlással támogassa4 . Ezért új csatornákat kell nyitniuk Amerikában, vagy éhen kell halniuk. A déli államok egyedül képesek megfelelni ennek a célnak. A hírszerzés szerint New Yorkban már megkezdődött a partraszállás. Egy kis idő múlva kiderül, hogy mi lesz a célállomás. Remélem, hogy csalódást okoz sejtéseimnek; az általános vélemény Nyugat-Indiára mutat, és összességében magam is úgy vélem, hogy a déli hadműveletek terve túl merész és kibővített, Nagy-Britannia gyengén reszkető, összehúzódó tanácsai számára.
A legjobb értesülések szerint Arbuthnot5 alatt érkezett haditengerészeti erő két vonalhajóból, két ötvenágyúsból és két kisebb fregattból áll. Néhány tengerész, dezertőr jelentette, hogy a tengeren két csapatrészletet állítottak fel, az egyiket Quebecbe, a másikat Halifaxba, mindkettő egy-egy vonalhajó kíséretében. Ha Arbuthnot a Nyugat-Indiába megy, Byron még mindig alulmarad D’Estainggel szemben, nem is beszélve az ottani spanyol flottáról. A csapatok és a tengerészek nagyon beteges állapotban érkeztek.”
Most kaptunk egy beszámolót, amely úgy néz ki, mintha D’Estaing közeledne a kontinensünkhöz. Egy Bostonba érkezett hajó említi, hogy elváltak tőle a 25. szélességi fokon – 70. hosszúsági fokon, északnyugati irányban – hatezer katonával a fedélzetén, akiket a Foknál vettek fel Grúziába, majd onnan észak felé tartva. Ha ez igaz, akkor valószínűleg hallani fogtok róla, mielőtt ez eljut hozzátok; de lehet, hogy egyenesen észak felé nyomul, hogy a fejszét a gyökeréhez vágja. Ez egy mesteri csapás lesz, és D’Estaing első osztályú tisztként fogja meghatározni a jellemét. Az ellenség flottáinak és hadseregének csökkentése Amerikában természetesen minden szigetüket el fogja buktatni, megfosztja őket az innen származó utánpótlástól, és lehetővé teszi számunkra, hogy a franciák hadműveleteit bőséges ellátással támogassuk. Ha az Önök megkönnyebbülésére megérkezik Georgiába, és tovább halad észak felé, önök, tudom, igyekeznek majd lépést tartani vele, és ismét boldoggá tesznek bennünket. A fiúk mindannyian csatlakoznak hozzám, és szeretettel ölelem önt. Kérlek, hogy gyakran halljak felőled, és foglalkozz egy kicsit a katonai részletekkel, mivel ugyanezt várod tőlem.
A Philadelphia Papers beszámol majd neked Lee szép ütéséről Powles Hooknál. Néhány, a dicsőségére féltékeny virginiai vonalban lévő ember volt olyan bolond, hogy letartóztatta őt. Bíróság elé állították és a legnagyobb becsülettel felmentették.6 Lee egyre inkább nagyszerű képességű tisztnek mutatkozik, és ha nincs is benne egy kis Julius Caesar vagy Cromwell fűszere, ő egy nagyon okos fickó lenne-Adieu
A legőszintébben
A Hamilton
Apropó – egy Casar & a Comwellről beszélve – nem gondolja, hogy a Cabal jelentette, hogy egy philadelphiai nyilvánosházban kijelentettem, hogy “itt az ideje, hogy a nép felkeljen, csatlakozzon Washington tábornokhoz & és kifordítsa a Kongresszust az ajtókon.”7 Elég keményen futtatom a gazembereket – Dana volt az első, akit megemlítettek nekem. Lemondott a jamaicai síksági Gordon doktorról. Emlékezni fogtok az öreg jezsuitára; meglátogatott minket Frederickburghben, és Amerika történetét írja. A közmondás beigazolódott – “soha nem volt olyan baj, aminek nem egy pap vagy egy nő állt a hátterében”. Nem kétlem, hogy az alárendeltséget és a gazemberség minden fajtáját felhasználják majd, hogy elfedjék a támadás gazemberségét. Írtam Gordonnak, és mit gondolsz, mi a válasza?” – lemond szerzőjéről, ha megígérem becsületemet, hogy “nem adok és nem fogadok el kihívást, hogy annak adását vagy elfogadását előidézzem, és nem bocsátkozom olyan összecsapásba, amely párbajt eredményezhet”. Elég kellemes feltételek – előbb engem rágalmaznak meg, és ha rágalmazóm a fejébe veszi, keresztényi türelemmel és elnézéssel tűröm el tőle az ostorozást; mert a követelt feltételek, ha meggyőződnek a következményeikről, erre futnak ki. Nevetségessé tettem a javaslatot, és ragaszkodtam a szerzőhöz, a feltétlen alávetettség elve alapján. Hogy a doktor úr szemtelensége mit fog válaszolni, nem tudom. De ti, akik ismeritek az érzelmeimet, tudni fogjátok, hogyan csatlakozzatok hozzám, hogy megvetem ezeket a szerencsétlen becsmérlőket.”
Munkám átdolgozásakor az igazi iskolafiúi magasztosság számos csapását találom. Kérlek, engedd át őket, és csodáld meg őket, ha tudod.
Sepr. 11 17798